Bevezetés

HMC3 sejtek, más néven Human Microglia Clone 3, CHME-3 vagy CHME3, az idegtudományi kutatásokban az egyik legszélesebb körben használt emberi mikroglia sejtvonal. A vonalat 1995-ben Janabi, Peudenier, Héron és munkatársaik hozták létre emberi embrionális agyból származó makrofágok SV40 nagy T-antigén-függő immortilizálásával. [1] A HMC3 sejtek megőrzik a mikroglia alapvető jellemzőit, ideértve az ionizált kalciumot kötő Iba-1 adaptermolekula állandó expresszióját, valamint az MHC II. osztályú antigének interferon-gamma által indukálható expresszióját. [2] [3] A központi idegrendszerben található veleszületett immunsejtek, a mikroglia kulcsfontosságú közvetítői a neuroinflammatorikus betegségeknek, az Alzheimer-kórnak és más neurodegeneratív betegségeknek. A HMC3 sejtek ezért jól kezelhető humán in vitro platformként szolgálnak a mikroglia aktiváció, a neuroprotektív szerek, a vírusos neuroinfekciók, valamint a glioblastoma tumor-mikrokörnyezetének vizsgálatához.

Főbb tanulságok

• A HMC3 sejtek SV40 nagy T-antigénnel történő transzfekcióval előállított, halhatatlanná tett emberi magzati agyi mikroglia sejtek.
• A sejtvonal konstitutív módon expresszálja az Iba-1-et, és interferon-gamma stimuláció hatására fokozza az MHC II. osztályú fehérjék expresszióját; a CD14, CD11b és CD68 expressziójára vonatkozó eredmények laboratóriumonként eltérőek, ezért azokat minden egyes tétel esetében ellenőrizni kell.
• A HMC3 sejtek széles körben alkalmazott in vitro modellként szolgálnak a neuroinflammatorikus betegségek, az Alzheimer-kór és a neurodegeneratív betegségek kutatásához.
• A sejtvonal hajlamos számos neurotróp vírus által okozott fertőzésre, ideértve a Zika-vírust, a Borna-betegség 1-es vírusát, a chikungunya-vírust és a rhinovírust.
• A HMC3 sejtek állandóan expresszálják a NOX4-et és reaktív oxigénszármazékokat termelnek, ami miatt fontos szerepet töltenek be az oxidatív stressz kutatásában.
• Ezt a módszert alkalmazták a glioblastoma tumor mikrokörnyezetének vizsgálatában, a gyógyszerfarmakológiában, valamint a biológiai anyagokból készült hordozók kutatásában.
• Az interleukin-1 béta – önmagában vagy interferon-gammával kombinálva – a leghatékonyabb gyulladáskeltő tényező ebben a vonalban; az LPS-re adott válaszok ehhez képest viszonylag mérsékeltek, a TNF-alfa és a nitrogén-monoxid pedig nagyrészt hiányzik.

Mi az a HMC3?

A HMC3 (Cellosaurus CVCL_II76 azonosítószámú) egy transzformált emberi mikroglia sejtvonal, amelyet egy 8–10 hetes terhességi korú magzat agyából nyertek. A donor neme nem ismert. A donort nem érintette semmilyen betegség. A vonalat Janabi és munkatársai hozták létre 1995-ben úgy, hogy elsődleges embrionális agyi makrofágkultúrákat transzfektáltak az SV40 nagy T-antigént kódoló plazmiddal, ami négy folyamatos mikroglia-sejtvonalat eredményezett, amelyek közül a 3. klón vált a legszélesebb körben alkalmazottá. [1] A transzformált sejtek megőrizték a makrofágokra jellemző tulajdonságokat, mint például az adhéziót és a nem specifikus észterázaktivitást, és képesek voltak a zimozánrészecskék fagocitálására, bár a fagocitikus aktivitás alacsony szinten maradt. A sejtek spontán módon termeltek interleukin-6-ot, amelynek termelése az interleukin-1-alfa stimulációt követően tovább nőtt. [1] Dello Russo és munkatársai által 2018-ban készített átfogó, szisztematikus irodalmi áttekintés összeállította az e klónra vonatkozó rendelkezésre álló jellemzői adatokat, és tisztázott egy fontos, zavart keltő kérdést: ugyanaz a sejtvonal CHME3, C13-NJ és CHME-5 néven is forgalomban volt. [3] A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a használt megnevezéstől függetlenül a sejtek hasonló antigén- és funkcionális profillal rendelkeznek, és egyetlen kísérleti modellként kell őket tekinteni — ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy a forgalomban lévő több CHME-5-aliquotnál patkány-glioma-sejtekkel való keresztfertőzést állapítottak meg. Az ATCC által hitelesített HMC3 (ATCC CRL-3304) törzs mentes ettől a kétértelműségtől.

HMC3 sejtkultúra – információk

A HMC3 sejtek az alapközeg választását illetően rugalmasak: sikeresen tenyésztették őket EMEM, MEM és DMEM:Ham’s F12 táptalajokon, amelyek mindegyikét 10%-os szérummal egészítették ki. [3] Ez a választás azonban fenotípusilag nem semleges. Dello Russo és munkatársai arról számoltak be, hogy a bazális reaktív oxigénszármazékok termelődése a MEM-ben vagy DMEM:F12-ben tenyésztett sejtekben jelentősen alacsonyabb volt, mint az EMEM-ben, ami egy kevésbé aktivált nyugalmi fenotípusra utal. [3] A különböző laboratóriumok adatait összehasonlító kutatóknak ezért a tenyésztési szám mellett a használt táptalajt is fel kell jegyezniük.

A HMC3-sejtek előnyei

A HMC3 sejtek egyedülállóan hozzáférhető emberi mikroglia-modellt kínálnak abban az időszakban, amikor az elsődleges emberi mikroglia-sejteket nehéz megfelelő mennyiségben beszerezni a nagyszabású kutatásokhoz. A sejtvonal adhezív módon szaporodik, és fenntartása egyszerű. Döntő fontosságú, hogy a sejtek konstitutív módon expresszálják az Iba-1-et, interferon-gamma hatására felregulálják az MHC II. osztályú fehérjéket, és – az ATCC által hitelesített törzsben – transzkribálják a közelmúltban meghatározott mikroglia-jellegzetes géneket: a CX3CR1-et, a CSF1R-t, P2RY12 és TMEM119 géneket transzkribálják, így biológiailag validált helyettesítőt biztosítva az elsődleges emberi mikrogliák számára. [2] [3] Ezek a tulajdonságok teszik az HMC3-sejteket széles körben alkalmazott platformmá a neuroinflammatorikus betegségek mechanizmusának vizsgálatához, amelyekhez reprodukálható, skálázható és teljes mértékben emberi sejtanyag szükséges.

A HMC3-sejtek további erőssége, hogy reagálnak egy meghatározott gyulladásos ingerekből álló csoportra. Az interleukin-6 leghatékonyabb induktora az interleukin-1 béta, amely akár ötvenszeresére is megnöveli a bazális felszabadulást, és szinergisztikusan hat az interferon-gammával; az LPS és az amiloid béta-peptidek ennél szerényebb, koncentrációfüggő növekedést váltanak ki. [3] Ez a fokozatos, reprodukálható válaszprofil lehetővé teszi olyan koncentrációfüggő és időbeli lefolyású kísérletek elvégzését, amelyek elsődleges sejtkészítményekben nehezen megvalósíthatók. Az, hogy ezek a sejtek mind a proinflammatorikus, mind az antiinflammatorikus ingerekre reagálnak – beleértve olyan farmakológiai szereket is, mint a rapamicin és a dexmedetomidin –, tovább bővíti alkalmazási körüket a gyógyszerfarmakológiában és a neuroprotektív szerek szűrésében. [4] [5] A sejtek emellett számos neurotróp vírusra is fogékonyak, ami kiterjeszti alkalmazásukat a neuroinfekciós kutatások területére.

A HMC3-sejtek korlátai

Mint transzformált sejtvonal, az HMC3-sejtek hordozzák az SV40 nagy T-antigént, amely halhatatlanságot biztosít, ugyanakkor a primer mikroglia sejtekhez képest megváltoztatja a sejtbiológia bizonyos aspektusait. Li és munkatársai váratlan NOX-izomformák expressziós mintázatairól számoltak be – bőséges NOX4, de szinte egyáltalán nincs NOX2 mRNS –, ami ellentétben áll az elsődleges mikrogliával, és korlátozza ennek a vonalnak a hasznosságát a NOX2 által közvetített légzési robbanás modelljeként. [2] [3] A kutatóknak ezért meg kell győződniük arról, hogy a vizsgált specifikus jelátviteli út pontosan visszaköszön-e ebben a sejtvonalban, mielőtt általános mechanisztikus következtetéseket vonnának le.

Három további korlátozó tényezőre érdemes figyelmet fordítani. Először is, a gyulladásos mediátorok köre nem teljes: a HMC3-sejtek csak elhanyagolható mennyiségben választanak ki gyulladáscsökkentő IL-10 citokint (néhány pg/ml tartományban), spontán módon vagy proinflammatorikus aktiválás után alig vagy egyáltalán nem termelnek TNF-alfa-t, és a NOX4-függő reaktív oxigénszármazékok hatására konstitutív módon emelkedett IL-6-szintet mutatnak. [2] [3] Másodszor, és a rágcsálók mikrogliájával éles ellentétben, a nyugalmi állapotban lévő HMC3-sejtek nem fejezik ki az iNOS-t, és sem az iNOS indukcióját, sem mérhető nitrit-felhalmozódást nem figyeltek meg LPS-sel, LPS-sel és interferon-gammával, IL-1-bétával vagy TNF-alfával történő stimuláció után. [3] A nitrogén-monoxid-tengelyre összpontosító kutatások számára ez a modell tehát nem igazán alkalmas.

Harmadszor, a sejtvonalat magzati agyszövetből állították elő, ami azt jelenti, hogy transzkripciós és funkcionális profilja eltérhet a késői életkorban jelentkező neurodegeneratív betegségekhez kapcsolódó, felnőttkori mikrogliai állapotoktól. A felnőttkori Alzheimer-kór vagy Parkinson-kór modellezésével foglalkozó kutatóknak a HMC3-ból származó adatokat lehetőség szerint kiegészítő felnőttkori primer vagy iPSC-ből származó mikroglia-rendszerekkel együtt kell értelmezniük. Végül, a felszíni markerek profiljáról szóló jelentések nem teljesen egyeznek: míg Li és munkatársai konstitutív Iba-1-et és CD14-et írtak le interferon-gamma által indukálható CD11b-vel, CD68-cal és MHC II. osztályú molekulákkal, [2] mind Janabi és munkatársai eredeti jellemzése [1] Dello Russo és munkatársai az ATCC CRL-3304-re vonatkozóan közzétett áramláscytometriás adatai szerint a nyugalmi állapotú sejtek CD14- és CD11b-negatívak voltak, és egyik markert sem indukálta az interferon-gamma. [3] Az antitestklón, a tenyésztőközeg és a passzálási szám egyaránt befolyásolja ezeket az eredményeket, és a sorozatos passzálás során bekövetkező genetikai sodródás általában a folyamatos vonalak esetében dokumentálva van; a markerek expresszióját nem szabad feltételezni, hanem azt helyben kell megerősíteni.

A teljes műszaki adatok megtekintése és megrendelés

A HMC3-sejtek alkalmazásai

Neuroinflammáció és mikroglia-aktiváció

A neuroinflammációs betegségek kutatása jelenti a HMC3 sejtek legkiterjedtebben fejlesztett alkalmazási területét. Li és munkatársai kimutatták, hogy a HMC3 sejtek konstitutív módon expresszálják a NOX4-et, ami folyamatos reaktív oxigénszármazékok termelését és tartós IL-6 expressziót eredményez – ez a felfedezés ezeket a sejteket a krónikus, alacsony fokú neuroinflammáció modelljeként pozícionálta. [2] Ez a konstitutív gyulladásos állapot tükrözi a neurodegeneratív állapotokban megfigyelt mikroglia-priming bizonyos aspektusait, így releváns kiindulási alapot biztosít a beavatkozási vizsgálatokhoz.

Baek és munkatársai egy jelentős tanulmányukban RNS-szekvenálás segítségével vizsgálták a BET-bromodomén gátlását HMC3-sejtekben. [6] A szerzők kimutatták, hogy a BET-gátló JQ1 enyhítette az LPS-sel aktivált HMC3-sejtek gyulladásos és migrációs válaszát, és azonosították a mechanizmust: Az LPS indukálja az IRF1 transzkripciós faktort, amely közvetlenül szabályozza a kemokinek, citokinek, az interferon által stimulált és a migrációval kapcsolatos géneket, és a JQ1 jelentősen csökkenti az IRF1-et célgéneivel együtt. Az IRF1 gátlása reprodukálta a hatást, és gátolta a mikroglia migrációját. [6] Ez a munka a BET–IRF1 tengelyt gyógyszeres beavatkozás célpontjaként határozta meg az emberi mikrogliai neuroinflammációban, és bizonyította, hogy a HMC3 sejtek alkalmasak mechanisztikus szintű farmakológiai beavatkozási vizsgálatokra.

Ebben a vonalban a mitokondriális károsodással összefüggő molekuláris mintákat is vizsgálták. Nasi és munkatársai megállapították, hogy a mitokondriális DNS-sel és kardiolipinnel történő stimuláció növelte a sejtek oxidatív stresszét a HMC3-sejtekben, miközben észrevehetően nem váltott ki klasszikus proinflammatorikus választ: a HLA-DR expressziója nem emelkedett, és sem a TNF-alfa, sem az IL-6 szekréciója nem nőtt. [7] A szerzők ezt a mikroglia-aktivációt korlátozó lehetséges endogén szabályozó mechanizmusként értelmezték. Ettől függetlenül Cappoli és munkatársai kimutatták, hogy az mTOR-gátló rapamicin paradox módon fokozta az IL-6 expresszióját és felszabadulását az interferon-gamma/IL-1-béta koktéllal aktivált HMC3-sejtekben, miközben egyidejűleg csökkentette a reaktív oxigénszármazékok termelését — ez pedig megkérdőjelezi a rapamicin emberi agyban található immunsejtekben kifejtett gyulladáscsökkentő hatására vonatkozó feltételezéseket. [4] Ezek a tanulmányok együttesen bizonyítják, hogy a HMC3-sejtek érzékeny, az emberre vonatkoztatható rendszert jelentenek a neuroinflammatorikus betegségek hátterében álló molekuláris útvonalak feltárásához.

Az Alzheimer-kór és a neurodegeneratív betegségek modellezése

A HMC3-sejtek fontos eszközzé váltak az Alzheimer-kórban betöltött mikrogliai szerep modellezéséhez. Lindberg és munkatársai által e klónon – CHME3 néven – elvégzett korai jellemzővizsgálat megállapította, hogy a frissen oldott amiloid béta (1–40) dózisfüggő növekedést okozott az IL-6 felszabadulásában, a sejtek életképességének dózisfüggő csökkenésével párhuzamosan. [8] Az alfa-melanocita-stimuláló hormon nem módosította az amiloid béta által kiváltott IL-6-választ, de dózisfüggően emelte az alap IL-6-felszabadulást; ezt a hatást az MCR3 vagy MCR5 melanokortin-receptor altípusoknak tulajdonították. [8] Ez a munka igazolta, hogy a HMC3-sejtek alkalmas platformot jelentenek az amiloid-béta-peptidek és a mikroglia gyulladásos válaszai közötti kapcsolat tanulmányozására, amelyek központi szerepet játszanak az Alzheimer-kór patogenezisében.

González-Prieto és munkatársai az Alzheimer-kórban vizsgálták a CX3CR1-et – a neuronális kemokin, a CX3CL1 egyetlen receptorát. [9] A CX3CR1 termelése megnövekedett az 5xFAD egerek agykérgében és az emberi Alzheimer-kórban érintett agyi mintákban, és a noradrenalin-visszavétel-gátló reboxetin adagolása in vivo körülmények között tovább növelte azt. Ezzel szemben a noradrenalin közvetlen alkalmazása HMC3-sejtekre és elsődleges patkány-mikroglia sejtekre gátolta a CX3CR1 termelését. [9] A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a noradrenalinra adott mikroglia-reakciók megváltozhatnak a CX3CL1-t termelő idegsejtek hiányában vagy más, nem mikrogliai tényezők hatására — ez egy tanulságos példa arra, hogy a HMC3-sejtek hogyan tudnak izolálni egy sejt-autonóm választ, és ezáltal feltárni a tágabb szöveti kontextus hozzájárulását.

Li és munkatársai dexmedetomidinról szóló tanulmányában LPS-sel és ATP-vel stimulált HMC3-sejteket használtak az Alzheimer-kórhoz kapcsolódó, NLRP3-inflammaszóm által vezérelt neuroinflammáció modelljeként. [5] A dexmedetomidin a c-Fos/NLRP3/kaspáz-1 kaszkádon keresztül gátolta az IL-1β és az IL-18 felszabadulását, ezzel azonosítva egy mechanizmusában újszerű gyulladáscsökkentő tengelyt az emberi mikroglia sejtekben. A HMC3-sejtek modellként szolgáltak a fitoösztrogént tartalmazó növényi kivonatokra adott mikroglia-polarizáció vizsgálatához is, tovább bővítve ezzel alkalmazhatóságukat a neurodegeneratív betegségek gyógyszerkifejlesztésében. [10] [11]

Virológia és központi idegrendszeri fertőzések

A HMC3 sejtek rendkívül sokoldalúnak bizonyultak a vírusos idegrendszeri fertőzések tanulmányozásában, tekintettel emberi eredetükre és arra, hogy a központi idegrendszer mikrogliai első védelmi vonalának modelljeként szolgálnak. Martinez Viedma és Pickett összehasonlították a HMC3 mikroglia-sejtek és a JEG-3 placenta-sejtek gazdaszervezeti válaszát a Zika-vírus-fertőzésre, egy 84 veleszületett és adaptív immun génből álló panel segítségével, amelynek profilját a fertőzés után 24 és 72 órával határozták meg. [12] A két sejttípus eltérő kifejeződésű génkészleteket mutatott, és az útvonalelemzés azt jelezte, hogy a TLR7/8 jelátvitel a mikroglia sejtekben elnyomódott, míg a placenta sejtekben aktiválódott – ezt az eltérést később siRNA-kísérletekkel is vizsgálták. A tanulmány megállapította, hogy a HMC3-sejtek alkalmas platformot jelentenek a központi idegrendszeri virológiában a gazda–kórokozó transzkriptomika vizsgálatához.

Zhang és munkatársai BoDV-1-fertőzött HMC3-sejteket használtak annak bizonyítására, hogy a miR-146a elősegíti a vírus replikációját az IRAK1/TRAF6/NF-κB veleszületett immunjelátviteli tengely gátlásával. [13] Ez a felfedezés mechanisztikus betekintést nyújtott abba, hogy egy erősen neurotróp RNS-vírus hogyan kerüli el a mikroglia antivirális válaszreakcióit. Egy másik fertőzési modellben Angel-Ambrocio és munkatársai elsőként mutatták ki, hogy az emberi rhinovírus teljes vírusciklusát végigcsinálja a HMC3-sejtekben, ezzel a mikroglia potenciális sejtes rezervoárként azonosítva a rhinovírussal összefüggő központi idegrendszeri szövődmények tekintetében. [14] Ez a sejtvonal a chikungunya-vírus replikációját is támogatja anélkül, hogy a fertőzés után 72 óráig jelentősen csökkenne az életképesség. [19]

Sharma és munkatársai vírus-overlay fehérje-kötődési vizsgálatok, LC-MS/MS proteomika, siRNA-knockdown és koimmunoprecipitáció segítségével azonosították a prohibitin 1/2-t a dengue-vírus 3-as szerotípusának feltételezett behatolási receptoraként a mikrogliai CHME-3 sejtekben – amelyek a HMC3 szinonimái. [15] Érdemes megjegyezni, hogy ugyanazt a függőséget találták az SH-SY5Y idegsejtekben, az U-87 MG asztroglialis sejtekben azonban nem, ami arra utal, hogy a behatolási út sejttípus-specifikus. Összességében ezek a virológiai vizsgálatok alátámasztják, hogy a HMC3-sejtek széles körben alkalmazható emberi mikroglia-modellként szolgálnak a neurotróp vírusok patogenezisének és immunelkerülési stratégiáinak vizsgálatához.

A glioblasztóma tumoros mikrokörnyezete

A HMC3-sejteket gliómával társult mikroglia modellként alkalmazták annak vizsgálatára, hogy a glioblastoma-tumorsejtek hogyan sajátítják ki a mikroglia gyulladásos fenotípusát. Li és munkatársai kimutatták, hogy a temozolomid-rezisztens glioblastoma-sejtek és a HMC3-sejtek együttes tenyésztése elősegítette a HMC3-sejtek M2-polarizációját, és fokozta a tumorogenezist elősegítő TGF-β és IL-6 citokinek szekrécióját. [16] Ez a polarizáció összefüggésbe hozható az lncRNA SNHG15/miR-627-5p/CDK6 körrel, és a CDK4/6-gátló palbociclib csökkentette az M2-markereket, miközben leküzdötte a temozolomid-rezisztenciát betegektől származó xenotranszplantátum-modellekben.

Ezek az eredmények a HMC3-sejteket releváns emberi modellként pozícionálják a mikroglia glioblastoma tumor mikrokörnyezetben betöltött immunszuppresszív szerepének vizsgálatához. Az a képesség, hogy HMC3-sejtek segítségével in vitro modellezzük a mikroglia és a glioblastoma közötti kölcsönhatást, kezelhető rendszert biztosít olyan terápiás célpontok azonosításához, amelyek egyszerre kezelik a tumorsejtek rezisztenciáját és az immunrendszer kijátszását. [16]

Neuroprotektív szerek és gyógyszerfarmakológia

Az HMC3-sejteket széles körben alkalmazták neuroprotektív szerek szűrésére és hatásmechanizmusaik jellemzésére emberi mikrogliában. Martínez Leo és Segura Campos a Salvia hispanica magokból származó peptidfrakciók neuroprotektív hatását értékelték HMC3-sejtekben, és megállapították, hogy az 1–3 kDa-os frakció 51,3%-kal csökkentette a reaktív oxigénszármazékok termelődését, valamint mérsékelte a nitrogén-monoxid, TNF-alfa és az IL-6 felszabadulását, ami összességében 79,0%-os védőhatást jelentett. [17] Ez a fajta tanulmány jól illusztrálja, hogy a HMC3 sejtek hogyan teszik lehetővé az élelmiszer-eredetű bioaktív vegyületek gyors, emberre vonatkoztatható szűrését.

Ma’arif és munkatársai két egymással összefüggő vizsgálatot végeztek HMC3-sejtek felhasználásával a Marsilea crenata leveleiből származó növényi eredetű fitoösztrogének értékelésére. Az n-butanol-frakció csökkentette az MHC II. osztályú expressziót az interferon-gamma által aktivált sejtekben, ami összhangban áll a klasszikus M1-aktiváció gátlásával, bár a jelentett dózis–válasz nem volt monoton. [10] Egy 96%-os etanolos kivonat növelte az M2-marker, az argináz-1 expresszióját; ugyanez a tanulmány az aktivált béta-ösztrogénreceptor expressziójának csökkenéséről számolt be 125 és 250 ppm-nél, ami ellentmond a cikk saját címének, és megoldatlan kérdésként kell kezelni. [11] Mindkét tanulmány a HMC3-sejtekben jól jellemzett interferon-gamma polarizációs protokollt alkalmazta a posztmenopauzális neuroinflammációban fellépő potenciális fitoösztrogén neuroprotektív hatás vizsgálatára.

A biológiai anyagok és a szövetmérnökség területén Venkateswarlu és munkatársai elektrospun vázmátrixokon tenyésztett élő HMC3-sejteket használtak egy valós idejű, térfogati képalkotási munkafolyamat kidolgozásához a citoszolikus kalcium-oszcillációk vizsgálatára lézeres szkennelő konfokális mikroszkópia segítségével. [18] Ez a munka kiterjesztette a HMC3-sejtek alkalmazását a klasszikus farmakológián túl a következő generációs biológiai anyagok tesztelésére is, szemléltetve a sejtvonal sokoldalúságát az idegtudományi kutatás különböző technológiai kontextusaiban.

Következtetés

A HMC3-sejtek – az emberi mikroglia-klón 3 – a neuroinflammatorikus betegségek, az Alzheimer-kór, a neurodegeneratív betegségek, a központi idegrendszeri virológia, a glioblastoma tumor mikrokörnyezetének kutatása, valamint a neuroprotektív szerek felfedezése terén alapvető in vitro modellként bizonyultak. Az emberi magzati agyszövetből származó és SV40-transzfekcióval halhatatlanná tett sejtvonal kifejezi a mikroglia kulcsfontosságú markereit, és reagál a gyulladásos, farmakológiai és fertőző ingerek meghatározott körére. Olyan tanulmányok, mint például Baek és munkatársai által végzett BET-gátlóval kapcsolatos kutatás, bizonyították a sejtvonal hatékonyságát a gyógyszeres beavatkozásra alkalmas célpontok azonosításában az emberi mikrogliai neurogyulladás területén. A reaktív oxigénszármazékok és az NLRP3-inflammaszóm jelátvitelének alapvető mechanisztikai vizsgálataitól kezdve a növényi eredetű neuroprotektív szerek alkalmazott szűréséig és a vázszerkezet-alapú biológiai anyagok teszteléséig a HMC3-sejtek kivételes sokoldalúságot kínálnak – feltéve, hogy a kísérletek tervezésekor figyelembe veszik a TNF-alfa, a nitrogén-monoxid és a NOX2 biológiájával kapcsolatos, dokumentált korlátaikat. Azok a kutatók, akik validált, skálázható és teljes mértékben humán mikroglia-modellt keresnek, az HMC3-sejtekben értékes forrást találnak az agyi immunitás és betegségek megértésének előmozdításához. Az HMC3-sejtek megrendeléséhez vagy a termék specifikációival kapcsolatos további információk kérése érdekében látogasson el a cytion.com weboldalra.

Fontosabb publikációk

1. Janabi N, Peudenier S, Héron B (1995) Emberi mikroglia sejtvonalak létrehozása embrionális mikroglia sejtek elsődleges tenyészeteinek SV40 nagy T-antigénnel történő transzfekciója után. Neuroscience letters. PMID: 7478261
2. Li B, Bedard K, Sorce S (2009) A NOX4 expressziója az emberi mikrogliában reaktív oxigénszármazékok folyamatos képződéséhez és az IL-6 folyamatos expressziójához vezet. Journal of innate immunity. PMID: 20375612
3. Dello Russo C, Cappoli N, Coletta I (2018) Az emberi mikroglia HMC3 sejtvonal: hol tartunk? Szisztematikus irodalmi áttekintés. Journal of Neuroinflammation. PMID: 30200996
4. Cappoli N, Mezzogori D, Tabolacci E (2019) Az mTOR-kináz-gátló rapamicin fokozza a proinflammatorikus interleukin-6 citokin expresszióját és felszabadulását, modulálva az emberi mikroglia sejtek aktiválódását. EXCLI journal. PMID: 31645839
5. Li H, Zhang X, Chen M (2018) A dexmedetomidin gátolja a mikroglia sejtekben az LPS és az ATP által kiváltott gyulladást a c-Fos/NLRP3/kaszpáz-1 kaszkádok révén. EXCLI Journal. PMID: 29743866
6. Baek M, Yoo E, Choi HI (2021) A BET-gátló enyhíti a gyulladásos választ és a sejtvándorlást az emberi mikroglia HMC3 sejtvonalban. Scientific Reports. PMID: 33893325
7. Nasi M, De Gaetano A, Bianchini E (2020) A mitokondriális károsodással összefüggő molekuláris mintázatok stimulálják a reaktív oxigénszármazékok termelődését az emberi mikrogliában. Molecular and cellular neurosciences. PMID: 32828963
8. Lindberg C, Hjorth E, Post C (2005) Citokin-termelés egy emberi mikroglia sejtvonalban: a béta-amiloid és az alfa-melanocita-stimuláló hormon hatásai. Neurotoxicity Research. PMID: 16371321
9. González-Prieto M, Gutiérrez IL, García-Bueno B (2021) A mikroglia CX3CR1-termelése az Alzheimer-kórban megnő, és ezt a noradrenalin szabályozza. Glia. PMID: 32662924
10. Ma'arif B, Mirza DM, Hasanah M (2020) A Marsilea crenata Presl. n-butanol-frakciójának antineuroinflammatorikus hatása a mikroglia HMC3 sejtvonalban. Alap- és klinikai fiziológiai és farmakológiai folyóirat. PMID: 31967965
11. Ma'arif B, Agil M, Laswati H (2020) Az Arg1 és az aktivált ERβ expresszió fokozódása a mikroglia HMC3 sejtekben a Marsilea crenata Presl. leveleiből készült 96%-os etanolos kivonat indukciója révén. Alap- és klinikai fiziológiai és farmakológiai folyóirat. PMID: 31981453
12. Martinez Viedma MDP, Pickett BE (2018) A Zika-vírus-fertőzés különböző hatásainak jellemzése a placentában és a mikroglia sejtekben. Viruses. PMID: 30453684
13. Zhang X, Guo Y, Xu X (2019) A miR-146a elősegíti a Borna-betegség vírus 1 replikációját az IRAK1/TRAF6/NF-κB jelátviteli útvonalon keresztül. Virus research. PMID: 31330207
14. Angel-Ambrocio AH, Bautista-Carbajal P, García-León ML (2020) A mikroglia HMC3 sejtek rendkívül fogékonyak a rhinovírus-fertőzésre. Virus Research. PMID: 32768491
15. Sharma A, Vasanthapuram R, M Venkataswamy M (2020) A prohibitinin 1/2 közvetíti a Dengue-3 bejutását az emberi neuroblasztóma (SH-SY5Y) és a mikroglia (CHME-3) sejtekbe. Journal of biomedical science. PMID: 32306962
16. Li Z, Zhang J, Zheng H (2019) A palbociclib által a lncRNA SNHG15/CDK6/miR-627 kör modulálásával leküzdhető a temozolomid-rezisztencia, és csökkenthető a glioblastoma multiforme-ban a gliómához társuló mikroglia M2-polarizációja. Journal of Experimental & Clinical Cancer Research: CR. PMID: 31462285
17. Martínez Leo EE, Segura Campos MR (2020) A Salvia hispanica peptidfrakcióinak neuroprotektív hatása a HMC3 mikroglia sejtek proinflammatorikus modulációjára. Journal of food biochemistry. PMID: 32207175
18. Venkateswarlu K, Suman G, Dhyani V (2020) Háromdimenziós képalkotás és a valós idejű citoszolikus kalcium-oszcillációk kvantifikálása elektrospun mátrixokon tenyésztett mikroglia sejtekben lézeres szkennelő konfokális mikroszkópia alkalmazásával. Biotechnology and bioengineering. PMID: 32557561
19. Qadri SW, Kumar N, Santhoshkumar R (2022) A CHME-3 emberi mikroglia sejtvonal fertőzése a chikungunya-vírus neuropatogenezisének vizsgálata céljából. Journal of neurovirology. PMID: 35352315